A sporttudományi társaság néhány szakmai szervezete kitűnően működik. Némi irigységgel, de mindenképpen őszinte elismeréssel olvastam újabb és újabb meghívójukat, amelyben rangos előadókat felvonultató konferenciájukra hívtak. Egyikre-másikra magam is kíváncsi voltam, s egyszer sem bántam meg, hogy végigültem őket. Előadóként is szerepeltem a sakkozók, az innovátorok, a szociológusok szakmai tanácskozásán. Elnökségi üléseken pedig pironkodva hallgattam, hogy a sportpedagógia, a testneveléselmélet szakemberei megint a rosszul teljesítők listáján szerepelnek. Nincs elég erő bennünk? Kevesen vagyunk? Érdektelen a sporttal kapcsolatos tudományos mondanivalónk? Kétségtelen, hogy az MSTT mellett a mi szakmánkban még három olyan – tudományos munkát és konferencia-szervezést is elváró – szervezet működik, amelyik elvonja az erőt. Sikertelen volt próbálkozásunk a Nagy sportágválasztóval való együttműködésre. Ez az – eleinte jónak látszó terv – nekünk nem hozott értékelhető hasznot.

Most új ötlet adódott, hogy kábulatából fölrázzuk szakbizottságunkat. H. Ekler Judit javaslatára egy szakmai fórumot nyitunk a hálón. Azt reméljük, hogy egy ilyen könnyen elérhető, minden tagunk számára hozzáférhetővé váló közlési lehetőség, kötetlen szakmai kommunikációs hely fölkelti az érdeklődést s a kedvet a tapasztalatcserére. Aki csak bemutatkozni szeretne, mint szakmai körünk újonca, megteheti. S azt is örömmel vesszük, ha valaki – régi ismerősünk – életjelt ad magáról, s megosztja a többiekkel, velünk, szakmai problémáit. Az új, érlelődő ötleteknek is lehet itt helye. Szívesen olvasnánk beszámolókat szakmai körünket érdeklő doktori disszertációkról, tapasztalatokat a testnevelő-gyógy testnevelő tanárképzés pedagógiai problémáiról.

Sok forrásból tudjuk, hogy az ország különböző pontjain működő nyolc – tíz szakmai műhelyben, ahol sportpedagógiai és szakmódszertani kutatást is végeznek kollégáink, termékeny munka folyik. Várjuk az erről szóló híradást! E maroknyi csapat maga is erősödik, ha közössé válik az egyes problémája, ha közös a gondolkodás. Ha tudunk egymásról.

 

Lassan tíz éve már, hogy elvesztettük kiváló munkatársunkat, dr. Rigler Endre egyetemi tanárt. Ő ismételgette konferenciák nyitó beszédében egy kedvenc képét, hogy olyan a konferencia, mint a vásár. Az iparos egész évben szorgalmasan dolgozik, aztán a vásáron kiteríti áruját, vegye, vigye, akinek tetszik. Jóízűen, kedvtelve mesélt a vásárról. Kisiparos család sarja volt, a vásári tapasztalat saját gyerekkori élménye. Elképzelem, hogy örülne most Bandi barátunk, hogy ilyen vásár nyílik. Folyamatos, mindig nyitva. A kész portékát is ki lehet teríteni, de a félkésznek is jut ponyva. Nincsenek előírások, merev viselkedési szabályok. S árus és vevő diskurzust is folytathat egymással, sebbe az ott nézelődők is beleszólhatnak.

 

Megnyílt a vásár! Terítsük ki portékánkat!

 

 

 

Gombocz János             H. Ekler Judit